A Holdat vörös ködbe fordulni látom,
ott hirdeti végünk a messzi láthatáron.
Pestissugarát ránk izzó acélként ontja,
Rothadó világunk málló hamuvá lebontja.
Mit oly soká őriztünk és becsültünk elvész,
Legyen költő, dalnok, ácsmester vagy erdész,
Lelkünk istápolni nem marad már lelkész,
Nyelvünket nem érti sem kisgyermek, sem nyelvész.
Világpusztulásunk rengeteg imát hoz,
Elképzelt istenünk látszólag kiátkoz.
Csecsemőink mind szörnyű kínhalált halnak,
S senki nem kiált fel, pedig rég vége a dalnak.
a world of monstrous autonomous devices
bad conclusion made from otherwise good premises
a book, but strictly from after the marxism era,
a two-headed, controvert, happy but nameless chimera.
a computer recovering from a blue screen of death,
a coward, fiercely trying to take a guess.
NTVDM for NT Virtual Dos Machine,
chicken thighs for a low-budget rent-cuisine.
You may or may not try to understand,
the brave, merely fighting to make a stand,
the perplexed, conceptual ways of life,
perpetual, nonetheless, waste of time.
To be born only to get knowledgable,
for everything one might think of whatsoever,
to elaborate nuisances of any vast area,
even for a controvert, happy, but nameless chimera.
Zöld fű közt árva
kék ibolyácska
Rád új nap kéne árad.
Illatod rémes,
redves vagy, férges
de szebb az álom nálad.
Hova tegyelek, a kirakatba,
sugárzó neoncsövek ékéül
Vagy rakjalak inkább ki a Napra,
jelként a világ végéül?
Lefényképezlek hát inkább,
itt egy digitális keret,
A szegélyén zöld levélminták,
naphosszat láthatnám kék leded.
Vagy itt van máris a monitorom,
érintőképernyős csúcsgépezet,
A felbontásodat majd jól kitolom,
magától beállítja a fényeket.
A plazmatévém a jó választás,
Bonyolult képalkotó algorítmusok,
Egy hd kamerával jól láthatnám
Ahogy levélkéd a szélben susog.
Ne aprózzuk el a dolgot,
itt egy 30 milliós készülék,
Ember, ezzel leszel boldog,
s ha neked ez sem elég,
kivetítőt kéne venned,
hozzá mozinéző szobát,
vagy nagyhalra kéne menned,
töltsd fel inkább, s lesd az okát,
miért kéne neked bármi, nagyfelbontású szerkezet,
hiszen a mobilodon bármikor magaddal viheted,
ezt a darabka, millió éves csodát,
S ő talán túléli az emberiség korát.
Már ötödjére égeted le saját portádat, mert
megszállták az ártó szellemek. Most úgy döntesz, nem kezded
elölről. Elindulsz hát a füstölgő romok mellől. Kis idő múltán Koós
Jánossal találkozol, szittya magyarnak van öltözve.
- Idvez légyen, kend - köszönt szívélyesen.
-Jó napot kévánok - feleled.
-Tudja-e, hogy van ez? - kérdi.
-Nem én, idesegyapám - válaszolod.
-Hát tudod, én fogok egy pillanatot a múltadból, és kicserélem,
ahogy akarod. de akkor megváltozik a folyó jelen is biza.
-Nem értem én eztöt, uram - értetlenkedsz.
-Monnyál nekem valamit, ami bárha meg ne történt volna.
-Példának okán nem szállnának meg a szellemek.
Erre huss, a szellemek elmentek a házbul, de ez nem segétett
neköd, merhogy ugyanúgy le volt égve a ház.
-No, így leszön.
Arra jön egy biciklis, s te egyszeriben ezt mondod:
-Érjen haza most azonnal.
Rákoncentrálsz, és hazaér. Viszont a 92-es jó termés is
megszűnik, s látod magadon, hogy hirtelen megsoványodol.
-Innya, ez biza fura.
Elköszönsz Koós úrtól, s tovább ballagsz. Mit teszel?
Dühös vagyok. Szétvernélek. Hogy mitől lennék
boldog? :
Ha Amon Amarth koncertre
mennénk, és koccinthatnék a színpadon a bandával, majd az
ivószarvakból triszkeliont formáznánk és együtt elénekelnénk a
Hermod's Ride to Hel második részét, amit mondjuk én írtam, és ott
improvizálnánk ugyanarra a dallamra mint az elsőt. A közönség pedig
sírva fakadna, és miután vége a koncertnek, behívnának magukhoz
minket meginni pár kupával, és közölnék, hogy elkellne egy ilyen
ember mint én. Innentől a roadjuk lennék.
Buuval bélelt vagyok. Fáj nagyon. ÁÁÁÁÁ.
Nincsenek gondolataim, ezért itt egy nagyon régi írás,
régről:
Egy klassz nagy madár vagyok. Csőrömben az
inga, elszáguldok feletted a semmibe. Zöldellő réteken egymást
szabdaló katonák agyába vágyó kikericsek zöldszínű gondolatainak
csekélyke árnyéka vagyok. Én vagyok a motiváció ezen növénykék
legfőbb vágya mögött, hogy békés entitás létükre megértsék az
emberi indíttatásokat. Háborút akartak, hát megkapták. Mi, a
kikericsek nem érhetjük fel ezt ésszel. Olyan ez, mintha ők
elképzelnék a kikericslétet. Ugyanúgy nem sikerülne nekik, mint
ahogy nekünk nem sikerül őket elképzelni. Én és a leszármazottaim,
mi, már évek óta békében zöldellünk, itt, Kadicsiában.
Zavartalanul, egészségben. Egyszercsak megjelent az ember, és
mészárolni kezdte egymást. Mi nem értettük. Csak azt érzékeljük,
hogy egyesek kihunynak, mások pedig tovább élnek. Nem tudjuk,
miért. Ezeréves családfáink élnek egymás mellett. Ők nem is tudják,
kit sorvasztottak el. Szörnyű pengéik a másikba marnak, kifröccsen
a levük. Földre hullnak, elfolynak. Mi beszívjuk őket, mégse értjük
meg, mit akarnak. Mi vagyunk a kikericsek.
levettük a fejünk tetejét és megpiszkáltuk az agyunkat
és féltem hogy majd fájni fog és nem tudtam teljesen
visszarakni a hajamtól majd eltelt egy kis idő és mindenkinek jó
lett egy olyan potenciál szabadult fel bennünk amit megálmodni is
jó volt
szárnyaltak a gondolatok, és a testünk ezen szellemi frissesség
búbája alá került, virágzott
aztán, azt hiszem én voltam az, aki a fiával, vagy unokájával
beszélt, aki megkérdezte
Apa, jobb lett a műtéttől?
és én mondtam, hogy vége lett a betegségeknek, minden rossznak a
Földön. Mindenki boldog volt és egy álmot élt meg
a valóságban
THE END
Igen igen, lassacskán eljött az idő, amikor hősünk a
"GYIK-en olvastam" fordulattal kezdte mondandóját. Ledobta rég
bőrszerkóját, nem volt már jampec. Egy kis senkiházi volt, ingyen
élt e falak között, néha unalmát az égbe kiáltotta. Mellette két
zavaros felnőtt csoszogott esténként. A porcicák újragyűltek a
sarkokban, a szennyes edényekre mindig ügyelt valaki, a kávé pedig
nem fogyott sehogy, mert hősünket túlságosan felpörgette, és nem
volt egy arc amit szétzúzzon dühében. Agresszív riffeket falt
kínjában, tudomást sem véve a szövegről. Lassan belátta, hogy a
dalok témája gyakran sablonszerű szófordulatok összessége, ő pedig
képes utánozni is akár. Fingott egy jót. Rohadjon el mindenki,
amiért nem az ő kegyeit keresi. Rohadjon el a GYIK és rohadjon el a
vodafone, amiért megfosztották az online filmezéstől. Rohadjon el
az összes online film is, sőt rohadjon el minden online matéria, de
még az internet is rohadjon el, maradjon csak pár fekete képernyő
egy parancssorral, és pár névtelenül habogó rendszergazda valahol
szerte a világban szórakozás és kenyér nélkül. Majd ők is
rohadjanak el az ujjuktól kezdve, felfelé haladva, rohadjanak el
lassan a szívük felé, majd a szívük is rohadjon el, a lelkül is
rohadjon el, a programozói vénájuk, az objektumorientált,
deklaratív, imperatív, objektumorientált vénájuk is rohadjon el.
Összes további vénájuk csak ezután rohadjon el, majd rohadjon el
lassan minden aminek köze volt hozzájuk, aztán ha ez megvan minden
rohadjon el ami az informatika kialakulásához vezetett, a
matematika, a tanárok és gondolkodók, a mérnökök a tervezők, a
fizikusok és mindenki, aki bármilyen kapcsolatba lépett velük,
etette, itatta, ruházta, pénzelte, szerette, tisztelte, utálta,
félte, gyászolta, lenézte őket, mind-mind rohadjon el.
Visszamenőleg rohadjon el minden és mindenki addig, amíg az első
ember szét nem zúzott egy koponyát, be nem vert egy orrot, le nem
vert egy vesét, egy tüdőt egy májat egy lépet egy bordát egy
hólyagot egy szívet, le nem harapott egy pület orrot ujjat szájat
végtagot. Eddig rohadjon el minden és mindenki, akkor jöhetnek
beszélni velem, hogy elégedett vagyok-e. Én pedig azt fogom
bálaszolni, hogy nem, nem vagyok elégedett, mert rohadjon el
mindenki amíg el nem jutunk odáig, hogy már a mindenek
következnének, mert mindegyik amelyik valamilyen okból valami
felsőbbrendűnek, egy "valaki"-nek képzeli magát már elrohadt. És ha
ez megvan jöjjön oda valami, és szívesen elrohadok én is ha azt
akarja. Mert én vagyok ROHADÁS, a megváltó, a messiás az
antikrisztus a sátán az ördög a démon a kéjenc a szatír a dzsigoló
és én vagyok minden amit magamnak gondolok és örökké az leszek ami
lenni akarok belül; csiga, lajhár, féreg, tatu, bélgiliszta vagy
hosszú kukac a testedben amit felcsavarnak egy ceruzára, a szar
vagyok amit a legutóbbi csajod rányomott a mellkasodra, a hét
méteres giliszta vagyok ami a bévitaminodat zabálja. Pedig csak egy
gyenge kávét ittam ma.
És miért van föl az ember 2-ig? Hát mert amikor talál egy
olyan oldalt mint a gyakorikérdések.hu, akaratlanul is idegen
emberek hülye kérdéseire idegen emberek hülye válaszait olvasgatja.
Főleg, ha van szexuális szekció. És hogy miért írja le a blogjába?
Mert azt gondolja, valaki majd hallja. De nincs is egyedül. Hiszen
épp most hívták. Véletlen ez, vagy a sors? Probabilisztikus, vagy
determinisztikus? Csak ezek a nevesincs, újabb-nap-eltelt napok
szakadnak rá, és érzi, hogy ejnye ejnye, valami tenni kellene.
Amikor pedig kimozdul, hát nem is jönne haza. De hazavezérlik.
Pedig Termetes Roland is semmit tesz, de ő valahogy elfárad bele.
Éjfélre ő is elfáradna, de most feldobta a kávé zacca.
Ő is érzi, hogy Platón és egy másik ember közt a szakadék
nagyobb, mint egy majom és egy ember közt. De nem akarja elfogadni,
olyannyira irigy, olyannyira sárga, hogy már nem is ismer rá saját,
hófehér porcelánbőrére. Ha nem lehet valamiben tehetsége adta módra
kitűnő, akkor hozzá sem kezd inkább. Mások ezt lustaságnak
nevezik.
So what are these barriers that keep people... from
reaching anywhere near their real potential?
The answer to that can be found in another question, and
that's this:
Which is the most universal human characteristic--fear or
laziness ?
Az amerikai bácsi és családja egyházi dalt énekelt. Ezután
felmentünk a lakására, ahol megláttam egy köteg pénzt. Szemügyre
szerettem volna venni, mert biztos voltam benne, hogy van közte
3000 bankós. Nem mertem jobban megnézni. Anyum
megkérdezte: -Honnan ismerik ezt a dalt?
- Hát mert lutheránusok .- feleltem félig kétkedve szavaim
igazában.
A bácsi elment a fürdőszobába, én pedig egyedül maradtam a két
meztelen hölggyel. A napsugarak kibuggyantak az ajtófélfa mellett,
ez ötletet adott nekik.
-Használjatok tükröket.
Odatartottam egy tükröt, és néztük ahogy a padlószőnyegen
cikázik a fény.
-Kell még egy. - javasoltam. Odatartott még egy tükröt a fény
útjába, így a fény koncentrálódott a padlón, és perzselni kezdte.
Ez lesz az mondta.
Én pedig tudtam, hogy bizony nem vulkán pusztította el Pompeit,
hanem a fiatalok, konkrétan a fiatalok égették fel, tükrökkel.
Hogy jön ehhez a női
fanszőrzetszövőgéppel történő beszövése azt nem tudom, de valamiért
ezt a tevékenységet középkori sematikus ábrán láttam ábrázolva.
A zöld színű zselé amiből az én
szemeim tekintenek kifelé már csak ráadás, ráadásul egy monitoron
jelent meg.
Szóismétlés? És hol maradtnak a
kimérák? Ez így nem elég szürreális. Mindenesetre a bácsi kijött a
zuhany alól, láttam még egy keresztet, így festett
Valaki meg tudja mondani, mit jelent
a hamis pénz visszatérő motívuma?
Betartottam az ígéretem. A kolostorból visszatérvén valaki
megszólított. Az agyamban lüktető dallamok miatt azonban nem
hallottam. Tovább mentem, értetlenül. Az idős alak nyilvánvalóan
részeg volt. Azt gondoltam, talán maga Odin az, álcában. Majd
eszembe jutott, hogy a Mindenek Atyja nem jelenne meg ittasan
sehol. Körülvettek a skraelingek, amint a szekérre vártam. Egy
kifőzdében később díjnyertes sert vettem, most azt pusztítom.
Barátom, Termetes Roland elvitt egy belvárosi korcsmába, ahol az
éhségünket csillapítottuk, én pedig germán fekete sert vettem. Szép
idők ezek.
Két bejegyzést írok. Olyan ez, mint a szarás. Ha kell még, úgyis
kiadod magadból. Ráébredtem mostanság, hogy a leghasznosabb
dolgokat az életben Gyuritól tanultam, ezek pedig a következők:
- hogyan üssünk fel tojást késsel
-hogyan töltsük úgy a sört, hogy az ne habozzék.
Bizony elhagyott hajgumikat gyűjtök. Ha kilesz a negyvenhárom
darab, majd mind a makkomra húzom, és hagyom, hogy a révületben
találkozzak a nimfákkal akikhez tartoznak. Akkor lesz csak
nemulass. Addig is Här bor Nim - vagyis Nim háza. Egy épkézláb svéd
mondat.
//Erős Grettir sosem közölte velem, miért hasította fel apja
lovának hátát. Nem is kérdeztem tőle. Biztosra vettem, hogy azok
alapján amit hírhedt testvéremről megtudtam, alapos oka volt rá,
vagy hazugság volt. Lehetett ez is egy azon balszerencsés
félreértések közül, melyek végül skogarmadurrá válásához vezettek.
Az események eléggé összesűrűsödtek az utóbbi időben ahhoz, hogy ez
az ügy jelentéktelenné törpüljön. Ha ott, a bűzös barlangban
történetesen nem heverek betegen és elgyengülten, ma mellette
feküdnék valahol Izlandon, egy névtelen sírban.
Ennyit adalékként a Viking második részéhez. Most pedig megyek,
és kihozom a legtöbbet ebből a napból. Alszok 5-ig. Aztán
felkerekedek, és írok egy NULLA pontos zh-t. Mintha bárkit is
érdekelne mit szenved ez a gennyputtony itt, az elavult crt monitor
előtt.
}
return FUCK EVERYTHING YOU STAND BEHIND;
Warning: no line at the end, no crack in the sky, there's no
promise for release. No way for me to get away. And all
I'm trying to do is breath.
Warning: // - unknown operator: ANSI C does not allow //.
Use /*text*/ instead. And get a life.
Bevágódott a kocsiba, vadul sebbességbe rántotta. Elhagyta az
első kanyart, a másodikat. Lassan gyűrte az utat a kis piros kocsi.
Az anyósülésen a bőrjakó, hátul ellátmány. Akár két hétig is
kihúzhatta. Irigylésre méltóan tologatta a sebességeket.Mikor
először feleszmélt, még mindig a faluban volt. Olyan érzése volt,
mintha az orrán akarna kifolyni. Nem vett be elég tablettát, azt is
szétrágta. Most aztán megitta a levét. A következő városban
ránézett az üzemanyagszint-mérőre. Még elég lesz, gondolta. Rótta a
híg kilométereket. Ennek a hétnek sose lesz vége. Egyre gyakrabban
ismételgette ezt magában, s egyre inkább elhitte. Próbált az útra
figyelni, de a monoton párhuzam nem hagyta. Tompán gurult. Ki
szerette volna élezni érzékeit, de a kórság elnyomta. A rádióban
ősi műsor forgott, már ezerszer hallotta. Iskolásgyerekekről szólt.
Idővel rájött, hogy ő már tud írni, így kikapcsolta. Eljött a 42-es
kilométerkő, s most először jutott eszébe, hogy milyen érdektelenek
az emberek. Fémtaligáikban szaladgálnak még akkor is, amikor sehol
semmit nem találnak már. Feldühítette volna, hogy egy közülük, de
semmi nem volt képes hergelni. Csak hajtott, ügyelt, hogy a
többiektől kellően lemaradjon.
Ez a hét sosem ér véget.
Nem látott még elütött mókust. Most ez is megtörtént. Később az
út szélén egy róka, majd mégegy. Középen valami újabb állat. De
ekkor már a város romjai közt furikázott. Nem tudta eldönteni, hogy
gyorsan, vagy lassan telik az idő. Teljes enerváltságban
kanyarodott le a garázsba.Felcibálta a csomagokat, az ágyra zuhant.
Jampecünk ismét egyedül volt, és egyre csak hajtogatta:
Bőrszerkós jampec sétálgat az utcán. Villamos előtt
átszaladók, sűrűn parkoló, mitsemváró taxik. Forgalmat akadályozó
tanulóvezetők szemébe néz, ők koncentrálnak, mit sem sejtve róják
megengedett 50 kilométeres órájukat. Mögéjük sorakoznak a többi
autólidércek, ABS, négy légzsák, a fékjük fog. Várnak várnak
araszolnak, talán megértőn, talán káromkodnak. Letiltja jampecünk a
vodafone mobile connectet, mert mobilkapcsolatra nincs lehetőség.
Offline módban irogat. Visszanyomja, hiszen a
mutatókarakterisztikák és a dokumentumtípus-deklarációk között is
elveszhet egy-egy értékesnek vélt szó, aztán csak ácsingózunk és
letagadjuk, hogy valaha is leírtunk volna olyasmit. Formás BMW-k
rohangásznak, tapasztalt nyugdíjas vezet egy régi Passatot. Jó az,
jó az, suttogja magában antihősünk. Biztonságot nyújtó karkötőjére
pillant, de nem elég szoros. Sehogysem megy neki, hogy embereknek
nevezze az embereket. Megkülönböztetné őket minden mástól.
Fajtársak, de mégis minek. Nem tudja megragadni az érzést, olyan,
mint egy recés szélű papírra nézni, de nem a látvány, hanem az
érzés a mérvadó. Kudarcában tovább lépeget, ballról, jobbról sem
érkezik villamos-rettenet. Kacéran rámosolyog a magába forduló
spirál, évek óta hömpölyög ott a kirakatban. Mellette hever egy
felmetszett gép, majd szétrobbanna az erőtől, a 9800 szétvetné az
elektronokat, káprázatos 1080i-s felbontást varázsolva ahova csak
az "emberek" akarják. Előhúzza a sony walkmant, a pixelek közt
elvész tekintete, de az egybesimuló nyomógombok megnyugtatják, hogy
kosz nem kerül közéjük. A surround settings bekapcsolva, a dynamic
bass biztosít. A csúcsminőségű fülhallgatók mögül felcseng egy
ismerős dallam.
Apátiában lépeget. Emberekre néz, és látja egész életüket. A
világ évezredeket öregszik körülötte. Leomlanak a házak, rozsdává
hamvad az acél. Ő ott marad, bőrszerkóban, egyedül.
Én már lefőztem a mézserem, már megtettem az első lépést. Felhagyok
az édessel, felhagyok mindennel. Sehol a mészárlás sehol egy kis
virtus, csak gennyeddző nagyfelbontású világunk megelevenedett
álomképei kacsingatnak ránk a kirakatokból. E443 és kálium-szorbát
köszön vissza a zacskóról, vesédre-májadra kárhozatot szórván.
Fejünkbe mily sok tudást plántálunk, mégis mily kevéssé ismerjük
magunk. A legtávolabb vagyunk mindentől, amihez egyre csak
közelednünk kéne. A lurkók tv előtt nőnek nagyra, satnyák és szánni
valók, karjukat összefonva várják, hogy megtörténjen az élet. Hát
köszönöm, én már lefőztem a mézsöröm. Nem kell a bolti.
Tudod mi az a Haiku? - Hahahha, micsoda egy gennyes világ!! Belegondoltál már, hogy a buszon mögötted álló ember akár Kegel gyakorlatokat is végezhet? Ez nemes dolog ám! Last longer, shoot further! Ha lány, akkor meg gondold ki mire jó! Ha...
Próba2 - Ide írok má valamit hogy megnézzem jó e. Lehet írni hogy folytassam a dizájn kialakítását. Nem rendelkezem ismeretekkel.
Indeterminisztika és probabilisztika - És miért van föl az ember 2-ig? Hát mert amikor talál egy olyan oldalt mint a gyakorikérdések.hu, akaratlanul is idegen emberek hülye kérdéseire idegen emberek hülye válaszait olvasgatja. Főleg, ha van szexuális sze...
